Az emberiség ősidők óta igyekszik a jövő titkaiba látni, felderíteni vagy megismerni azt. Mindig voltak olyan emberek akiknek jövőbe látó képességeik voltak, vagy legalábbis ezt állították magukról. Kezdetben az őskorban a varázslóknak -akik tűzzel, füsttel jelezték kapcsolatukat az égiekkel- varázsszavaik voltak amiket csak ők ismerhettek. A varázslók gyógyítottak is, súlyos betegeket mentettek meg. A mágusok, a jósok szintén csodatevőkként működtek, ezeknek jelentős hányada azonban szélhámos volt, bár néhányuk neve tehetségük miatt történelmi rangra emelkedett. Életüket, lakhelyüket mindig homály fedte, sokszor boszorkányoknak ábrázolták őket. Éjszaka dolgoztak, akkor készültek a varázs és bájitalok, a gyógypirulák és a főzetek. Már a középkorban ismerték a szerelmi kötéseket és a mágiákat melynek két fajtáját ismerjük: a fekete és a fehér mágiát. Egyik ilyen jövőbelátó nagy jósnő a görög mitológiából is ismert Cassandra volt. Az ő neve szinonímája lett a megbízható, szavahihető jövendőmondásnak. Utódja Lenormand kisasszony -aki maga készítette 36 lapos csodálatos kártyáját- volt a XIX. század legismertebb jósnője Franciaországban. Későbbi utódjaik a mai jósnők, akik lelkesen segítenek az emberek problémáin.
Amikor a vendég elém ül, megkevertetem vele a cigánykártyát, mikor úgy érzi hogy elég, bal kézzel leteszi, és egy adott mennyiséget elemel. Ebből rögtön meglátom a vendég jelenlegi égető problémáját. Ha nő az illető a szívkirálynőt keresem meg, ha férfi, a szívkirályt -amit körülrakok kártyával- ebből látom a kedves vendég gondolatait, közelmúltját, jelenét, jövőjét.